A 2. Ház
Az ÉN létezésének alapja, háttere. Azokat az életterületeket jelöli, s külső-belső tényezőket, amelyekre az egyén az életét alapozza, ami biztonságot nyújt a számára, a képességeket, a tehetségeket, az anyagiakat, valami azokat a személyeket, akikre az élete során számíthat.
Mutatja az ÉN jelképes vagy konkrét gazdagságát, "aranyfedezetét". A kincsek és képességek arra valók, hogy építő módon gazdálkodjunk velük, de mindkettőt el is lehet herdálni, vagy meg is lehet rekeszteni.
Megmutatja a lélek szabadságának fokát - azaz azt, hogy mennyire "süllyedt" bele az anyagba.
A 2. Ház - a csecsemőkor második fele. A csecsemő elfogadja az inkarnációt, s élvezni kezdi az anyagi létformát. Az anyatejet, az anyai test melegét, az ízeket, az illatokat, a kellemes hangokat, az érintést és a simogatást.
Teste gyarapodásnak, fejlődésnek indul.
Az ÉN létezésének alapja, háttere. Azokat az életterületeket jelöli, s külső-belső tényezőket, amelyekre az egyén az életét alapozza, ami biztonságot nyújt a számára, a képességeket, a tehetségeket, az anyagiakat, valami azokat a személyeket, akikre az élete során számíthat.
Mutatja az ÉN jelképes vagy konkrét gazdagságát, "aranyfedezetét". A kincsek és képességek arra valók, hogy építő módon gazdálkodjunk velük, de mindkettőt el is lehet herdálni, vagy meg is lehet rekeszteni.
Megmutatja a lélek szabadságának fokát - azaz azt, hogy mennyire "süllyedt" bele az anyagba.
A 2. Ház - a csecsemőkor második fele. A csecsemő elfogadja az inkarnációt, s élvezni kezdi az anyagi létformát. Az anyatejet, az anyai test melegét, az ízeket, az illatokat, a kellemes hangokat, az érintést és a simogatást.
Teste gyarapodásnak, fejlődésnek indul.
Szóval miután
megvolt ugye a Nagy Kaland, és beköltöztem ebbe az új testembe, amit a Kozmikus
Tombolán nyertem, s megismerkedtem - jó alaposan - azokkal az emberekkel,
akiket szüleimnek, nevelőimnek választottam, kezdetét is vehette az Élet Játék.
Nyilván mint minden embernek, nekem sincs sok megfogható és közvetlen emlékem arról a korról, amelyről most írni próbálnék, mégis - számos családi történet, megsárgult fénykép tanúskodik arról, hogyan dolgoztak ők hárman össze, hogy értékes emberré válhassak felnőttkoromra.
Az egyiken azt a pillanatot örökítették meg, amikor hófehér kis pólyámban a Városligetben vidáman napfürdőzöm és rámosolygok a fölém hajoló anyámra, egy másikon pedig vidáman "olvasok" egy mesekönyvből, az akkori kedvenc Pöttyös Panniból, melyet később hogy, hogyan nem, de a családi legendárium szerint betéve megtanultam, s bárki aki látta a kis Ént, ott ülni, ölében a könyvvel, apró ujjaival mutatva a sorokat - sosem tévedtem! - azt hihette, hogy ez a gyerek pár éves korára már olvas!
Emlékszem, hogy a Nagymamám rengeteget mesélt, énekelt nekem, fáradhatatlanul, nem törődve sem éjjellel, sem nappallal, amikor csak szükségem volt rá. Mivel kicsi voltam - tehát az átlagos csecsemők méreténél kisebb - anyám unokatestvére, Alice néni (igen, ő így írta a nevét) a gyermekorvosom az első időkben nem is merte beadni nekem a kötelező védőoltásokat, mert attól tartott, hogy talán nem is élném túl őket. Így esett, hogy én kanyaró ellen nem kaptam kötelező oltást - na, próbáld ezt meg a mai világban, úgy lekap a tíz körmödről az ÁNTSZ meg a gyámhivatal, hogy csak úgy csörögsz! - cserébe viszont kaptam kanyarót - 16 éves koromban. Kösz szépen!
Kaptam még valamit itt, a 2. Házban: egy bolygót, az első bolygómat a képletemben. Tekintve, hogy már a fogantatásom, a születésem sem volt éppen rendhagyó, nem kell meglepődni rajta, hogy a nagy karmikus átváltozások bolygóját, a Plútót kaptam ide - a biztonság, a család, az anyagiak házába, ráadásul retrográd mozgásban. A retrográd azt jelenti, hogy a Földről nézve a bolygó visszafelé mozog, de ez természetesen nem így van. Az aggodalmaskodó Plútó-fanok megnyugodhatnak: kedvencük immár nem látható visszafelé haladónak, sem a Földről, sem pedig máshonnan, jelenleg - tehát amikor ezeket a sorokat írom - éppen a Nyilas jegyében tartózkodik és teszi a dolgát - lerombolja ami régi, értéktelen, s megerősíti azt ami új és értékes. Változást hoz, dinamikát, állandó mozgást. Szép kis tapasztalat ezt a 2. Házban megélni, nem?
S ha ez nem lenne elég, akkor van még egy olyan tulajdonsága is, hogy a szülöttnek - tehát jelen esetben nekem - kötelező módon találkoznom kell előző életbeli személyekkel, helyzetekkel, helyekkel. De kéremszépen, még épp, hogy csak beköltöztem az új testembe, s kezdtem el élvezni az anyagi létet! Máris előző életek? Helyzetek? Személyek? Na nee...
Még az a szerencse, hogy akkoriban nem tudtam, hogy bizony az életemre jellemzőek lesznek a radikális változások - helló hullámvasút! - a fájdalmak, s végigkísér az érzés, hogy el vagyok veszve, magányosan kell élnem. Jó, persze, meg kell ennek is történnie, hogy spirituálisan fejlődjön a lelkem, de ... De cserébe kaptam a Plútótól hatalmas erőtartalékokat. Képességet, hogy minden szenvedésen túltegyem magamat, s belássam, hogy a karmikus hibáim most a jelen életembe beépített akadályok, melyek legyőzhetőek, s végtére is, ezeknek is vége lesz egyszer, nem?
Nyilván mint minden embernek, nekem sincs sok megfogható és közvetlen emlékem arról a korról, amelyről most írni próbálnék, mégis - számos családi történet, megsárgult fénykép tanúskodik arról, hogyan dolgoztak ők hárman össze, hogy értékes emberré válhassak felnőttkoromra.
Az egyiken azt a pillanatot örökítették meg, amikor hófehér kis pólyámban a Városligetben vidáman napfürdőzöm és rámosolygok a fölém hajoló anyámra, egy másikon pedig vidáman "olvasok" egy mesekönyvből, az akkori kedvenc Pöttyös Panniból, melyet később hogy, hogyan nem, de a családi legendárium szerint betéve megtanultam, s bárki aki látta a kis Ént, ott ülni, ölében a könyvvel, apró ujjaival mutatva a sorokat - sosem tévedtem! - azt hihette, hogy ez a gyerek pár éves korára már olvas!
Emlékszem, hogy a Nagymamám rengeteget mesélt, énekelt nekem, fáradhatatlanul, nem törődve sem éjjellel, sem nappallal, amikor csak szükségem volt rá. Mivel kicsi voltam - tehát az átlagos csecsemők méreténél kisebb - anyám unokatestvére, Alice néni (igen, ő így írta a nevét) a gyermekorvosom az első időkben nem is merte beadni nekem a kötelező védőoltásokat, mert attól tartott, hogy talán nem is élném túl őket. Így esett, hogy én kanyaró ellen nem kaptam kötelező oltást - na, próbáld ezt meg a mai világban, úgy lekap a tíz körmödről az ÁNTSZ meg a gyámhivatal, hogy csak úgy csörögsz! - cserébe viszont kaptam kanyarót - 16 éves koromban. Kösz szépen!
Kaptam még valamit itt, a 2. Házban: egy bolygót, az első bolygómat a képletemben. Tekintve, hogy már a fogantatásom, a születésem sem volt éppen rendhagyó, nem kell meglepődni rajta, hogy a nagy karmikus átváltozások bolygóját, a Plútót kaptam ide - a biztonság, a család, az anyagiak házába, ráadásul retrográd mozgásban. A retrográd azt jelenti, hogy a Földről nézve a bolygó visszafelé mozog, de ez természetesen nem így van. Az aggodalmaskodó Plútó-fanok megnyugodhatnak: kedvencük immár nem látható visszafelé haladónak, sem a Földről, sem pedig máshonnan, jelenleg - tehát amikor ezeket a sorokat írom - éppen a Nyilas jegyében tartózkodik és teszi a dolgát - lerombolja ami régi, értéktelen, s megerősíti azt ami új és értékes. Változást hoz, dinamikát, állandó mozgást. Szép kis tapasztalat ezt a 2. Házban megélni, nem?
S ha ez nem lenne elég, akkor van még egy olyan tulajdonsága is, hogy a szülöttnek - tehát jelen esetben nekem - kötelező módon találkoznom kell előző életbeli személyekkel, helyzetekkel, helyekkel. De kéremszépen, még épp, hogy csak beköltöztem az új testembe, s kezdtem el élvezni az anyagi létet! Máris előző életek? Helyzetek? Személyek? Na nee...
Még az a szerencse, hogy akkoriban nem tudtam, hogy bizony az életemre jellemzőek lesznek a radikális változások - helló hullámvasút! - a fájdalmak, s végigkísér az érzés, hogy el vagyok veszve, magányosan kell élnem. Jó, persze, meg kell ennek is történnie, hogy spirituálisan fejlődjön a lelkem, de ... De cserébe kaptam a Plútótól hatalmas erőtartalékokat. Képességet, hogy minden szenvedésen túltegyem magamat, s belássam, hogy a karmikus hibáim most a jelen életembe beépített akadályok, melyek legyőzhetőek, s végtére is, ezeknek is vége lesz egyszer, nem?
